Az atipikus foglalkoztatási formák

Az atipikus foglalkoztatási formákról – avagy újítások az új Munka törvénykönyvében

Az Országgyűlés a jogszabályalkotás lázában égbe fogadta el a 2012. évi I. törvényt, amely a munka világára vonatkozó jogszabályi rendelkezések mindennapi élethez való közelítésével próbálja meg összehangolni a jog és a valóság kapcsolatát. A Munka törvénykönyvének újragondolása már időszerű volt és az elfogadott joganyag logikus felépítésével és rendszerszemléletével megkönnyíti mind a jogalkalmazó jogászok, mint a jogi ügyeikben eligazodni vágyó laikusok dolgát.

Számos eddigi jogi rendelkezés átfogalmazására, valamint új rendelkezések törvénybe iktatására került sor, részben a mindennapjainkban érvényesülő jogalkalmazói gyakorlathoz igazítás céljából, részben a munka világában megjelenő „önszabályozás”, a minél versenyképesebb foglalkoztatás megvalósítása érdekében. Szenteljünk egy pár sort az atipikus munkaviszonyoknak.

Először is tisztáznunk kell, hogy mit is értünk atipikus munkaviszonyon. A Munka törvénykönyve értelmében a munkaviszony – főszabályként - a munkaszerződést megkötő munkáltatónál, teljes munkaidőben történő, határozatlan időre szóló munkavégzésre jön létre. Vagyis ez a tipikus munkaviszony. Az atipikus munkaviszonyok a munkaviszony tartamában, a foglalkoztatás idejének hosszában, a munkavégzés helyében, a munkavégzésnek a munkaszerződést-kötő munkáltatótól eltérő személy számára történő teljesítésében térhetnek el a „tipikus” munkaviszonytól.

Egyes atipikus munkaviszonytípusokat eddig is szabályozott a munkajogi kódex (nevezetesen a határozott idejű munkaviszony vagy a távmunkavégzés), azonban az új kódex az eddig ismert formák mellett három új, eddig nem szabályozott foglalkoztatási formát is bevezet.

Vegyünk sorra ezeket.

1. munkavégzés behívás alapján

A törvény 193. § (1) bekezdése konkretizálja a foglalkoztatási forma főbb jellemzőit. Vagyis

- a legfeljebb napi 6 óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló

- munkaszerződés alapján

- a munkakörébe tartozó feladatok

- esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét.

A behívás alapján történő munkavégzés a részmunkaidős munkavégzés egy új, speciális fajtája, ahol a részmunkaidő mellé rugalmas munkaidő-beosztási szabályozás is társul. A munkavállaló ugyanis nem az általános munkaidő-beosztási szabályok szerint, hanem a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. A munkáltatónak elegendő 3 nappal előre közölnie a munkavégzés időpontját.

2. munkakörmegosztás

Új munkaviszonyformaként jelenik meg a munkakörmegosztás intézménye, amelyet a törvény 194. §-a szabályoz.

Ebben az esetben a munkáltató és legalább két munkavállaló úgy köt munkaszerződést, hogy a  munkavállalók közösen vállalnak kötelezettséget egy adott munkakörbe tartozó feladatok ellátására. A részmunkaidős foglalkoztatás speciális formájának is tekinthetjük a munkakörmegosztást, azonban itt nem kerül sor a teljes napi munkaidő munkavállalók közötti felosztásának pontos mértékét. A munkavállalók munkaidő-beosztására a kötetlen munkarendre irányadó szabályok érvényesek, így a munkavállalóknak egymás között kell megegyezniük, hogy melyikük mikor dolgozik. Bármely munkavállaló akadályoztatása esetén a munkaszerződést kötő másik (többi) munkavállaló köteles a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére, a munkakörhöz tartozó feladatok haladéktalan ellátására. Mindezekhez kapcsolódóan a munkavállalókat a munkakörhöz tartozó munkabér egyenlő arányban illeti meg, eltérő megállapodás hiányában. Ezen atipikus munkaviszonyt külön-külön is megszüntethetik a munkavállalók, illetve a munkaviszony a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik, ha a munkavállalók száma egy főre csökken.  

3. több munkáltató által létesített munkaviszony

Milyen szerencse, hogy a jogalkotó szereti a rendszert, így a harmadik új foglalkoztatási forma az előző két pontban felvázoltakat követve, a törvény 195. § - ában kapott helyet. Itt arról van szó, hogy több munkáltató is megállapodhat egy munkavállalóval egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásáról. Vagyis egy a munkaszerződés, de kettő (vagy több) a munkáltatók száma. 

Mit is jelent ez a gyakorlatban? A munkavégzés módjánál a felek megállapodása a döntő, így célszerű a munkaszerződésben rögzíteni, hogy a munkavállaló egyidejűleg vagy időben megosztva köteles-e teljesíteni a munkáltatók számára a munkaviszonyból származó kötelezettségeit. A munkaszerződésben egyébiránt meg kell állapodni arról is, hogy melyik munkáltató köteles teljesíteni a munkabér-fizetési kötelezettséget. A munkáltatók szoros viszonyát jelzi az is, hogy a munkavállaló esetleges munkajogi igényével kapcsolatosan egyetemleges felelősség terheli őket, vagyis az igénnyel szembeni helytállás bármelyik munkáltató-féltől követelhető. Ezen atipikus munkaviszony is megszüntethető bármelyik munkáltató, illetve a munkavállaló részéről, valamint a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik a munkaviszony, ha a munkáltatói oldalon csak egy fél marad.

Legközelebb a határozott idejű munkavégzésre vonatkozó új rendelkezéseket vizsgálom majd.